★ 4. FEJEZET - Elfelejtetted... ★

  Amikor Demivel elértünk a házunkhoz elköszöntünk,és bementem.Az első dolgom az volt,hogy elmeséljem anyunak a történteket. Berepültem a nappaliba.Már látta rajtam,hogy nem olyan vagyok,mint amikor elmentem,hanem sokkal vidámabb.Szerintem az ő fején is átfutott,hogy kábítószert fogyasztottam,de tévedett,mert annak semmi köze nem volt hozzá,hogy majd' kicsattanok örömömben. Szépen kifejtettem minden egyes pillanatot,és illusztráltam mozdulatokkal a jelenetünket.Örült nekem,vagyis úgy látszott,hogy nem zavarja,hogy szerelmes vagyok.És ekkor (mint lehetett rá számítani) elmesélte az ő első szerelmével a történeteit.Körülbelül másfél órán keresztül hallgathattam,ahogy nosztalgiázik.Ami érdekelt is volna,de tőlem kérdezgette,hogy "Hol is voltunk akkor,amikor először csókolóztunk?" meg "Volt egy csaj,aki mindig bekavart...Mi is volt a neve?". Hát ezt gyorsan meguntam,mert én még tervben sem voltam amikor ő ezt megélte..Szóval mondtam,hogy gondolkozzon egy kicsit rajta, én meg felmentem a szobámba. Letettem a polcra a poharat,amin a számsor volt. Elővettem a telefonom,mert el akartam menteni,mivel nem volt rá ott alkalmam a cukrászdában.Tehát feloldottam a kijelzőm zárát és elkezdtem beírni a számát.De egyszer csak megakadtam.Elfelejtett valamit.A nevét nem mondta.Kínos pillanat,a számát már tudod,de a nevét még nem. Hát mit tudok csinálni ilyenkor? Nem,nem akarom felhívni,mert az így nézne ki hogy "Szia! A lány vagyok,akinek egy poháron adtad meg a számod.Nagyon cuki voltál tényleg,de elfelejtetted a nevedet megmondani" . Ez azért elég vicces. Megpróbálom kitalálni a nevét. És ha majd találkozunk akkor meg odaköszönök hogy "Hát heló Josh,hogy vagy?". Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan.
  Inkább megbeszélek egy találkozást,ha lehet minél előbb. Mondjuk még ma. Fel is hívom...Tárcsáztam és ki is csöngött,de nem vette fel. Biztos nem hallotta. Viszont nekem el kellett valahogy mentenem a számát.Hát,egy egyerű megoldást választok,úgy írom be,hogy " My Love " . Igen,tudom hogy nem ismerem még körülbelül semennyire,de akkor is.Jobban szeretem mint az anyukája.Oh,ez érdekes hasonlat lett,de igaz...Háromnegyed óra múlva újra megpróbáltam felhívni és szintén kicsöngött csak most fel is vette. Bele szólt a telefonba és akaratom ellenére és elkezdtem mosolyogni.
-Szia,mizujs?
-Szia! Tudunk találkozni még ma?
-Nem gondoltam hogy ilyen hamar felhívsz,de nagyon örülök neked.Hány órakor?
-Fél hat neked jó?
-Ha programom is lenne lemondanám miattad.-elpirultam.Ez annyira aranyos volt.
-Jaaj zavarba jövök.Akkor találkozzunk fél hatkor a cukrászda előtt.
-Oké.Majd beszélünk.Szia!
-Szia!-és lenyomtam.Megvolt az első telefonbeszélgetésem vele. Ez miatt annyira nem csappant meg az egyenlegem,de valószínű hogy majd lesz rá példa.Vagyis remélem.
  Gyorsan kezdtem kiválogatni a ruháimat,bár még volt két órám nem érdekelt,mert muszáj lesz jól kinéznem. Ne kérdezzétek hogy miért.Lány logika level Selena.Szóval egy fehér pólót vettem fel meg egy farmer nadrágot.Legszívesebben estélyi ruhába mentem volna,de szerintem csak elijeszteném vele.Mondjuk ha ő öltönyben jönne akkor passzolnánk is egymáshoz.De mennyi az esély erre? Semennyi. Miután ezt mind átgondoltam el is telt fél óra. Lementem anyuhoz és sertepertéltem egy kicsit körülötte. Kérdezte hova megyünk,én meg mondtam hogy csak sétálgatni fogunk vagy leülünk egy padra..Vagyis én így gondoltam.Aztán feltettem egy kicsi sminket (nem parti smink,csak egy kis szempillaspirál meg szájfény,meg tus) és már el is indultam,mert 10 perc alatt érek oda körülbelül,és negyed órám volt hátra..Szóval ideje volt mennem. Felkaptam a táskámat,beletettem a telefonom és már gyalogoltam is a találkozó helyünkhöz. Amikor odaértem még nem volt ott,én is kicsit előbb jöttem..Remélem nem fog sokat késni. Leültem egy kültéri asztalhoz,és már jött is a pincér. Megkérdezte hogy kérek-e valamit,mondtam hogy két baracklevet (hogy a hangulat meglegyen). És elkezdtem agyalni..Ha ő a poháron a számát adta meg,akkor én a nevemet fogom.Fura kapcsolat elé nézünk,csak nehogy így kérje meg a kezemet is.
  Meghozták a rendelésem,és mint ahogy terveztem,aláírtam az italát.Már csak az ő neve kell.Hamarosan meg is érkezett a megbeszélt helyre,és több soron elnézést kért a késése miatt (bár csak 5 percet késett) és lehuppant mellém. Elkezdett dobogni a szívem,és melegem lett. Mostanában gyakran van velem ez,szinte már megszokom. És megkezdtük a beszélgetést.
-Mizujs?
-Hát.A haverom szakított a barátnőjével, és most próbálja helyrehozni amit elrontott.
-Mit rontott el?
-Igazából ő semmit. De lány elmélet, mindig a fiú a hibás.
-Áá, ez tipikus. És a csaj?
-Uh. Úgy volt,hogy lopott a McDonald's kasszájából amikor ott dolgozott, és amikor feljelentette a főnök akkor a haverom mondta hogy nem fogja védeni, hanem ellene lesz.
-Hogy-hogy?
-Mert már mondta,hogy ha még egyszer meglop valami boltot akkor nem fog mellette állni.
-Jaj, hogy többször is csinált ilyet?-pislogtam értetlenül. Erre azért nem számítottam,azt hittem megcsalás lesz vagy hasonló,de ez így teljesen jogos.
-Több munkahelyről is kirúgták ez miatt.-mondta úgy,mintha természetes lenne.
-Durva-csak ennyit tudtam mondani.És ekkor megcsörrent a telefonom.-Bocsi,ezt fel kell vennem,anyu hív.
-Jaj,csak nyugodtan.-mosolygott rám. Felvettem a telefont,és beleszól anyu, hogy "Megvan ki volt az a csaj aki mindig kavart amikor az első barátommal voltam,még 16 évesen". Jól van anyu,köszi.Erre csak annyit mondtam,hogy rossz az időzítés,és letettem a telefont.-Hol tartottunk?
-Nem tudom.Váltsunk témát.-közölte huncut,bár elképesztően aranyos mosollyal.-Elkérhetem a poharad?
-Hát persze!-és felé toltam a baracklevet. Sejtettem mit szeretne.Ráírta a nevét a poharamra,és egy fogvillantással kísérve visszacsúsztatta nekem át az asztalon. Louis. Így hívják. Végre megtudtam. Régóta imádom azt a nevet,de most még jobban megszerettem. Visszamosolyogtam neki zavartan,és hagosan kimondtam hogy "Louis". Erre ő "Selena". Ezt megbeszéltük. Oldottam a csendet,és megszólaltam:
-Azt hittem Joshnak hívnak.
-Miért pont Josh?-nevetett hangosan fel.
-Hát.Olyan Josh-os fejed van.
-Köszi-nevetett még mindig.
-Rólad meg a Liza név jut eszembe.
-Liza?-néztem furán.
-Aha.-kacagott folyamatosan.
-Hogy gondoltad hogy Liza a nevem?-értetlenkedtem még mindig.
-És akkor nekem hogy jött a Josh?
-Spontán.
-Hát jó-fogta már a fejét a vihogástól. Igazából nem is vicces így utólag,de akkor nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Tetszik a humorod-váltottam kicsit "flörtbe".
-Tetszik hogy zavarban vagy.-TETSZIK HOGY ZAVARBAN VAGYOK. Ezt mondta.Wow.
-Ennyire látszik?-kezdtem már kínomban kuncogni.
-Én látom. És ennek örülök.-gondolom felfogta hogy oda vagyok érte (?) vagy nem tudom..
-A baracklé lesz az italunk,Josh.
-A baracklé az finom,Liza.
-Oké,Josh. Imádok veled beszélgetni. Bár nem volt rá olyan sokszor még példa,de megismételném.
-Megfogjuk. Ígérem.-a pillanat,amikor meghalok.Ez hihetetlen.Soha nem éltem át viszonzott szerelmet.De itt az idő. Életem legjobb óráit töltöttem vele,és ő mondta,hogy lesz folytatás. Úgy legyen!