Valamelyik nap elmentem vele cukrászdába,mert elég sokat járunk oda,már szinte a törzshelyünkké vált.Gyalog szoktunk menni,mert nincs olyan messze,és az úton így tudunk sokat beszélni. A cukrászda helyisége nem túl nagy,de nem is valami apró kis szoba.Olyan 8-10 asztal található benne,a legtöbbhez 4 szék társul,de vannak kettes asztalok is. Amikor belépünk,az ajtóval szemben rögtön a sütis,és mellette pedig a fagyis pult áll.Minket most a sütemények csábítottak magukhoz,így már reflexből oda indultunk.Ismerjük a járást.Miközben nézegettük a választékot,egy Adonisz lépett ki hozzánk,hogy segítsen választani.Még nem láttam itt,jó régen voltunk (kb. 2 hete) ,és ez idő alatt,gondolom felvették eladónak.Amikor odalépett,hát azt hittem ott jön rám a szívroham. Az idő megállt,a fény mennyiség lecsökkent,az emberek eltűntek,mosolyogva néztünk egymás szemébe,odajött hozzám,megfogta a kezem és....Felébredtem.Demi kezét fogtam,és a fiúra úgy néztem,mintha még soha nem láttam volna embert. Kínos pillanat volt,szerintem ő is zavarban lehetett,hogy egy 15 éves lány megbámulja. De nem bírtam uralkodni magamon.És akkor puff.Rám mosolygott. A fehér fogairól visszaverődött fény úgy hatolt a lelkembe,mint a hullócsillag a légkörbe. És végem volt. Szerintem beleszerettem. Mire ezt végiggondoltam, azt hittem el telt vagy 10 perc.Tévedtem,mert csak másfél percig álltam ott a fiúval szemben úgy,hogy a pult elválasztott minket. Demi a jobb oldalamon a sütiket stírölte.Én meg az eladót.Haha. Nem nézett ki túl idősnek,max 18 lehetett.De ideje volt valamit választani,mert szerintem neki is volt dolga.Bár legszívesebben életem végéig ott álltam volna,és bámultam volna (ami valljuk be elég furcsa lenne,mondjuk záróra után,mert nem lenne kit bámulni,de mindegy). Kiválasztottam a kedvenc sütim (dobostorta),Demi franciakrémest kért,fizettünk,és leültünk egy négyes asztalhoz.Kaptam az alkalmon,elkezdtem vele beszélgetni az előző 5 percről.
-Láttad milyen cuki az az eladó fiú?
-Láttam,de szerintem nem olyan helyes.
-Aww pedig szerintem beleestem.
-Észrevettem,hogy ott álmodoztál.De mintha ő is ide-ide pillantana rád.
-Komolyan? Lehet hogy én is tetszek neki?
-Nem kizárt.
-Olyan aranyos! Láttad a mosolyát? Rám mosolygott!
-Figyelj.Én a sütiket néztem,nem a fiút.De örülnék,ha összejönnétek.Szerintem összeilletek.
-Úgy gondolod?
-Igen.-megdörzsölte a szemét- Hú basszus elkentem! Mindjárt jövök,elmegyek a mosdóba helyretenni a fejemet.
-Oké.-felállt és elindult.Ott ültem egyedül az asztalnál.Körülbelül egy perc múlva lehuppan a velem szembe lévő székre valaki. Először megijedtem,mert bele voltam merülve a gondolataimba.Amikor felnéztem,ismét szívritmuszavarom lett.Ő volt az. A fiú a pult mögül leült hozzám.Nem tudtam mit reagálni rá.Nem mertem megszólalni sem.Így ő könnyített kicsit a helyzeten.-Szia.Látom,hogy nem kértetek italt.Nehogy kiszáradj,meghívlak egyre.Már,ha elfogadod.-és jött a rossz fiús álcába bújt jófiús mosoly.
-Ha meghívsz,akkor kár lenne kihagynom.-és már fel is pattant,és pár másodperc múlva visszajött 2 pohár baracklével. Imádom a baracklevet.Honnan tudta?
-Na,itt is vagyok.Remélem szereted.
-Imádom.Ez a kedvencem,tök véletlen.
-Akkor jó.
-És..Mióta dolgozol itt?
-Hát,a héten kezdtem, azt hiszem kedden.Te itt a városban laksz?
-Aha,nem messze.És te?
-Nem régen költöztem ide.Már nagyjából ismerem a terepet,de még szoknom kell.-és ekkor megpillantottam egy számsort a poharamon.MEGADTA A SZÁMÁT!
-Ez a te számod?-kérdeztem,majd kicsattanva az örömtől.
-Igen,gondoltam jobban is megismerkedhetnénk majd.
-Van nálad filc?Várj,nem érdekes,van a táskámban.-elvettem én is a poharát,és ráírtam a számomat.
-Itt az enyém is,ha gondolod.
-Köszönöm!Majd valamikor felhívlak,ha nem lenne baj..
-Jaj,ne viccelj! Örülnék neki.-és elkezdett mosolyogni.
-Ahh,vissza kell mennem dolgozni,sajnálom.Gyere többször is ide a cukrászdába,majd meghívlak egy fagyira.
-Mindenképpen jövök.-és olyan vidám hangulatom lett,hogy mire Demi visszajött,úgy nézhettem ki,mint aki valami jó cuccot szívott.De megnyugtattam,nem tettem semmi ilyet.És elmeséltem neki mindent.Szóról szóra.Mutattam a poharamat,és rajta a számot.
-És megadta a számát is?! Tuti bejössz neki! Mondtam!
-Annyira édes volt,látszott,hogy zavarban van,de próbálta oldani a hangulatot és ajj.Remélem többek leszünk mint barátok.
Mivel a süti elfogyott és már fél órája ott vagyunk,így visszavitte Demi a tányérokat,és elindultunk.A fiú gyorsan kijött (a raktárból vagy miből) és integetett nekem.És én is neki.Én voltam akkor a legboldogabb ember a világon.Leírhatatlan volt amit éreztem.A felhők fölött 3 méterrel voltam.Miattam sietett ki,hogy lásson,és elköszönjön.Elájulok tőle.Már most imádom,pedig még nem is ismerem.Ha hazamegyek,anyuékat is beavatom,nehogy azt higgyék,hogy magamtól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése